Hát akkor megragadom eme megtisztelő helyzetet hogy énírhatok először az imádott 9/b osztályom blogjára...
Hogy mi lesz velem 2010-ben? Amitcsak tudok feljavítom a lehető legjobbra (jegyeim)...Órán nem szólalok meg mert abból csak baj van és mert nem úgy vettem észre hogy a tanárok kedvence vagyok. Elképzelés a jövőmről? Az vicces...Elképzelés nincs mert az élet nem ugy alakul ahogyan mi szeretnénk. Álmom nincs. Nemakarok gazdaglenni. Egyszerű ember akarok lenni.
Tervek? Érettségi lehetőleg 3 és fél év mulva aztán 5/6-od év és 1-2 szakma. Autószerelő akarok lenni nemnagy terv és nemtulzottan nagy életcél de ez legalább elérhető és aztcsinálom majd amit szeretek.... Kb ennyi

Jah aki kritizálni szeretné annak mondom hogy Nagy Ricsi voltam.

Kicsit talán furcsán hat majd a bejegyzésem, mivel már egyszer leírtam, csak nem olyan stílusban, ami ide passzol.

Még sosem tettem újévi fogadalmat. Nem is hiszek benne. Elvégre is hogyan szólhatna egyetlen mondatról az egész év? Például megfogadom, hogy megkeresem az igaz szerelmem. Akkor folyamatosan azt kéne lesnem, hogy épp ki jön velem szemben az utcán. Köszönöm, de ebből nem kérek!
Persze az is jelent valamit, hogy éppen ezt a témát hoztam fel. Tinédzser lévén most csak a szerelem meg a fiúk közül jár az eszem. Sosem hittem volna, hogy valaha is érdeklődöm majd ezek iránt.
Most azonban kezdek belekóstolni erősebb érzelmekbe is, mint az egyszerű szimpátia. Még soha nem éreztem, hogy hiányozna az osztályom. Amikor azonban elkezdtem a középiskolát, már az őszi szünetben visszavágytam azokhoz az idegenekhez, akikkel négy évig együtt kell majd tanulnom.
Ezidő alatt bőven lesz időm megismerni közelebbről azokat, akikre kíváncsi vagyok.
Arról fogalmam sincs, érettségi után mit csinálok majd. Valószínűleg maradok még két évig, vagy egyetemre jelentkezek, vagy a kettőt együtt. Igazság szerint nem tudom pontosan, hogyan szokott zajlani ebben a korban a továbbtanulás.
Eddig azt hittem, sok dologhoz értek. De rá kellett döbbennem, hogy minden tantárgyból csak a felszínt karcolgatom, és közel se vagyok azon a szintem, amit hittem. Szerintem, ha komolyan belevetném magam egy témába, elbuknék.
Szerencsére nem ez a legnagyobb problémám, hiszen igazi életcélom nincs, legfeljebb annyi, hogy legyen munkám, családom. Vagyis csak a szokásos. De ez engem nem zavar. Jelenleg mindegy, hogy mit szeretnék elérni, mert még egy pár évig így is, úgy is déris leszek.

Köszönöm a figyelmet, további kellemes napot/hetet/évet/életet (ahogy tetszik) !!!

Kamilla

Hát... hol is kezdjem?!

Nekem sincsenek valami tulzottan nagy terveim, mert tudom hogy bebuknám őket, így nem csalódok:P Az osztály nagy részével megvagyok barátkozva, de van egy-két ember akiket ki nem állhatok:D

Elképzeléseim vannak, hogy mit, s hogy szeretnék. Pl. elvégezni a Dérit elsőre és egyszer sem bukni, aztán 2 év szakma, szerintem programozási szakon, egy középfokú nyelvizsga, esetleg egy főiskola (amire igencsak csekély esély van), Aztán mihamarabb kihúzni külföldre, hogy legyen esélyem az életre:D

Szerintem ennyih. Így is többet írtam a kelleténél...^^

Hello mindenki,
2010be szeretnénk 1 projektett inditani melyben csak
proffeszonális emberek lennének és elsődleges célja bõvíteni a holisztikus projekteket. Célja optimalizálni a vertikális költségérzékeny szegmenst. A projeket célja racionalizálni a stratégiai céloknak megfelelõ optimalizálási koncepciót. Megkísérelünk rávilágítani az autonóm marketing-miómát

*miómára

ugytünik ennek csunyavégelesz meginn.... nagyonjó
örülj Szatmári Szabolcs!